1970-ben a világ adat- és kommunikációs robbanás szélén állt.
Az új találmányok szükségessé tették az adatok nagy távolságokra történő továbbítását. 1969 őszén az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma kifejlesztette az ARPAnet-et, az internet előfutárát, amely először összekapcsolta a Pentagon és az egyetemi laboratóriumokat. Az olyan vállalatok, mint a Digital Equipment, az első hűtőszekrény méretű mikrokomputerek gyártásával voltak elfoglalva, amelyek kisebbek és olcsóbbak voltak, mint a szoba méretű nagygépek, ami azt jelenti, hogy több vállalat működtethette vállalkozását az adatok segítségével. Az első ATM-ek primitívek voltak. A gép 39 olvasási képességének támogatása érdekében a papírtáblákat enyhén radioaktív elemekkel töltötték meg, és el kellett küldeniük az ügyfeleknek a' banki információk az interneten keresztül. Egy évvel később egy Ray Tomlinson nevű programozó elküldte a világ első 39 e-mailjét, és a @ szimbólummal kezdte el elkülöníteni a neveket és címeket.
A globális vállalkozásoknak is elkezdett beszélni egymással, de a réz telefonvonalak csak korlátozott számú hívást tudtak továbbítani. A hang minősége gyenge, mert a vezetékek nem hordoznak elegendő információt ahhoz, hogy újból létrehozzák az ember hangját. A kereslet annyira meghaladja a kínálatot, hogy a nemzetközi hívások egy ponton akár 4 dollárba is kerülnek percenként (ami 2020-ban 27 dollárnak felel meg) vagy több.
Egyre nagyobb az igény arra, hogy nagy mennyiségű adatot és beszélgetést küldjenek nagy távolságokon, alacsony költséggel. Ennek az igénynek a kielégítésére egy elfogadható elmélet került a kutatók figyelmébe, Charles, majd a brit' s Standard Telekommunikációs Laboratóriumának fizikusa segítségével.
GG kifejezés: optikai szál&kifejezés; az 1960-as években került kilátásba. De a kifejezést eredetileg a katódsugárcsövekben (tévézésre használt), számítógépes áramkörökben és orvosi eszközökben használt optikai erősítők leírására használták. A technika csak rövid távolságokon működik. Amikor a távolság eléri a 20 métert (kb. 65 láb), a jel szinte teljesen eltűnik.
Kao volt az első, aki azt sugallta, hogy a világ összekapcsolódhat fény formájában, amelyet optikai szálak közvetítenek. Az 1966-ban megjelent tanulmányban Dr. Kao azt írta, hogy az optikai szálak elméletileg jóval magasabbak lehetnek a rézhuzaloknál vagy a rádiójeleknél. A kihívás a pohárban lévő szennyeződések, amelyek szintén a tudósok által GG-nek hívottakat; jelek. A tudósoknak sikerült megtalálniuk a GG-t, az alacsony veszteségű optikai szálat, a GG-t; egy üveg, amely érzékelhető fényvesztés nélkül képes nagy távolságokon átadni a fényt. Kao 39 hipotézise az volt, hogy az üveg tisztításával a vékony szálkötegek nagy mennyiségű adatot képesek nagy távolságokon, minimális jelveszteséggel továbbítani.
De senki sem tudta, hogyan készítsen ilyen tisztított szálat. A brit telefonrendszerért felelős brit postahivatal Corninghoz fordult, hogy segítséget nyújtson egy új típusú nagy kapacitású kábel megtalálásában. Corning Robert Maurer fizikust nevezte ki két új fiatal kutató vezetésére: Donald Keck kísérleti fizikust és Peter Schultz üvegvegyészt a projekt munkájára.
Az innovációhoz vezető út azonban elkerülheti számos sikertelen kísérlet frusztrációját. Ez alatt az idő alatt a tudósok számos üvegkombinációt és kísérletet kipróbáltak különböző tervezési méreteken és gyártási módszereken alapulva, hogy létrehozzák és megtisztítsák a kísérletekhez szükséges üvegkomponenseket. Az egyik kihívás az volt, hogy a két üvegfajtát egyetlen szálba egyesítsék. Az egyes tesztek során a szakemberek egy szálat húztak ki egy kemencében egymás mellé helyezett üvegtömbből, majd a szálat a másikhoz rögzítve egyetlen szálat készítettek.
1970 augusztusának péntekén este Keck arra készült, hogy tesztelés céljából a készülékbe helyezze a 39 új optikai szálának prototípusát. Bár nem tudja megvárni a hétvége kezdetét, Keck ki akarja próbálni a legfrissebb eredményeket, mielőtt hazamenne. Lehajolt a mikroszkóp fölött, és erős fény döbbent rá." Ez volt a legpompásabb látvány, amit valaha láttam," Keck később leírta. A fényveszteséget decibelben mérik, és Dr. Kao' elmélete csak akkor működik, ha az üveg 39 fényhordozó képessége kevesebb, mint 20 decibel veszteséget mutat. Az új szálon áthaladó fényimpulzus 16 és 17 decibel között van. Keck elmondta, hogy laborjában érezte aznapi Edison 39 szellemét, és azt írta GG: Wow!" egy füzetbe.
Amint azt a szabadalmi bejelentés leírja, egy&"könnyű vezető szál GG"; olyan optikai szál, amely 65 000-szer több információt képes hordozni, mint a rézhuzal. Négy évvel később ez a GG; Wow" 1970 nyarán a pillanatot örökítette meg a 3711 262 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalom.
Kilenc éve, hogy a Corning megkezdte a száloptika tömeggyártását. Még több évbe telt, mire a vállalatok elkezdték használni a tenger alatti száloptikai kábeleket, amelyek összekötnék a kontinenseket, és olcsó kommunikációs lehetőséget biztosítanának az emberek számára. Mégis, 1970 augusztusának délutánja mindig egy kommunikációs forradalom kezdetét jelentette, amely végül segíteni fog a világ átalakításában.














































