Két optikai szálat épít az otthoni belépéshez: az egyik a pont-pont topológia, amely egy optikai szálat használ a központi irodából minden felhasználóhoz; a másik a point-to-multipoint passzív optikai hálózat (PON), amely jelentősen csökkentheti az optikai adó-vevők számát és a szálfogyasztást, és költség-előnnyel csökkenti a központi iroda által igényelt állványterületet. Jelenleg ez vált a mainstream.
Kétféle berendezést használnak az optikai szálhoz való hozzáféréshez: az egyik a távközlési szolgáltató számítógépes helyiségében elhelyezett irodai berendezés, amelyet optikai vonali terminálnak (OLT) hívnak, a másik pedig a felhasználói véghez közeli berendezés, amely optikai hálózati egységnek (ONU) hívják.
Jelenleg az optikai szálhoz való hozzáférés területén az iparban folyó vita középpontjában a passzív optikai hálózat két technikai megoldása áll: a GPON és az EPON. Röviden: az előbbi erősebb üzleti támogatási képességgel és nagyobb átviteli hatékonysággal rendelkezik, amely alkalmas a csúcskategóriás kereskedelmi és lakossági ügyfelek telepítésére a teljes üzleti működés korszakában, ám a költségek viszonylag magasak. Az EPON elsősorban adatátvitelre szolgál, fő előnye a viszonylag alacsony költség. A GPON szolgáltatásnyújtási képessége alapvetően megegyezik az EPON szolgáltatással, és nincs olyan szolgáltatáshozzáférés, amelyet a GPON meg tud tenni, de az EPON nem. A jövőben, a 10G korszakában lehetőség nyílik a két technológia integrálására, azaz ugyanaz a hardverplatform támogatja mind a 10g EPON, mind a 10g GPON-ot. A meglévő berendezésgyártók elkezdték megsemmisíteni a két technológia közötti különbségeket.
Általánosságban elmondható, hogy más korszakalkotó technológiák hiányában a száloptikai hozzáférés a szélessávú hozzáférés legfontosabb célja az elkövetkező néhány évben vagy akár évtizedekben is. Ez előmozdítja a kapcsolódó iparágak sorozatának fejlődését, és százmilliárd vagy akár trillió jüan piaci skáláját képezi.
